Szivattyúk
    A tavaszi talajvíz először tért be hozzám, a garázs szerelőaknájába. Meglepve üdvözöltem, még soha eddig nem találkoztam vele itt a pincében. Nosza, bele a jó öreg bukott rendszeri piacos búvárt, hadd zümmögjön.
Sokat látott szomszédaim mondták is: - A szívatástól kitágulnak az erek, oszt' majd mindig újra telik. Mert hogy nyomása van neki, hisz magasabb a szintje, mint az akna feneke.
    Sebaj, egy fél nap alatt kiment a víz. Másnap reggel aztán bejött a szomszédi jóslat: ugyanazon a szinten áll a képzeletbeli nívó, mint a szivattyúzás előtt. És akkor ott, a garázsban, hajnali negyedhatkor, álmos lelki szemeim előtt megjelent Olasz tanár úr és magyarázni kezdte a közlekedő edények, kapillárisok elvét, mint régi fizika órákon.
Végül is még szerencsém volt, mert a lé a pince legmélyebb pontján, egy helyen gyűlt össze. Akinek nem volt szerelőaknája azoknak húsz centi víz borította az alagsort.
Aztán visszahúzódott a belvíz, meg az "aknavizem" is, de a jó kis KGST búvárt készenlétben tartottam a garázsban és jól tettem, mert jöttek a negyvennapos esők és már nem csak a kapillárisokon jött a víz...
Közben kikelt a tavaszi kelet, sétálni mentünk kisfiammal a Dísztó partjára, itt a jó idő, meg hátha szökik a kút, de ott is csak egy jó nagy szivattyút találtuk. Mondtam is a srácnak: - Ez kellett volna a mi garázsunkba, fiam! Megcsodáltuk a szép, nagy rozsdás vascsövet, amely bár ronda volt, de hasznos, mert legalább a sétány maradványait láthattuk fentről.
Persze aztán ott is lehúzódott a víz és körüljárhattuk a nagy tavat. A fiú persze rohant, voltak békák, meg érdekes szemetek a vízben, na és a fő látványosság: egy újabb szivattyú! (Még jó, mert jöttek a negyvennapos esők...)
Szökőkút és holmi színes fények? Smafu! Ez igen, zümmög és jó sár van körülötte, ez az igazi!!
Amint lehajoltam hozzá megigazítani a nadrágját (vagy megtörölni az orrát? mindegy!), hirtelen megvilágosodásom támadt. Ugyanis elnézve a buksi fej mellett rájöttem mi a hiba! A hiba a közlekedő edényben van! Merthogy felfelé kellett néznem a távolba a kisebbik tavacskára, amihez még kutat is ástak, tehát a víz még onnan is ide a nagyobb, de alacsonyabban fekvő edénybe folyik.
Naná, ez egy tervezet és nem olyan hevenye, mint a régi korban, mikor a nagyobb szúnyogkeltetőből a kisebb dagonyán keresztül, ha kedve volt, lefolyt a víz az ártér felé. Ez már egy "prodzsekt" és nem pocsolya.
Csak az a bibi, hogy lebukott a kis bliccelő! Biztos meglépett a fizikaóráról, aztán meg mikor felnőtt, tervező lett belőle - vagy nem Olasz tanár úr volt a fizikatanára, de úgy emlékszem, ezek az elvek függetlenek a tanerő és a diák személyétől és ravasz módon akkor is működnek, ha az ember nem ismeri őket.
Sebaj, most már ott a szivattyú, tudjuk tartani a szintet. Az zümmög és jó sár is van körülötte és megold mindent.
Bár szomszédaim szerint: "a szívatástól kitágulnak az erek, oszt' majd mindig újra telik", főleg ha magasabb szintről is telik.
Hiszen addig jó, amíg telik. Rá.
1999 (de most már látom - 2010-ben -, hogy a dátumnak nincs semmi jelentősége)